Játszottunk egy népszerű társasjátékot, a „Catan”-t . Amikor a gyerekek megkértek, hogy csatlakozzak, csak azért tettem, mert minél több időt akartam velük tölteni . Nem gondoltam, hogy élvezni fogom, de be kell vallanom, engem is magával ragadott!

Minden játékos mindent megtett, hogy minél több pontot gyűjtsön és nyerjen . Ez néha persze azt jelentette, hogy akadályozni kellett másokat a haladásban .

„Miért zárod el az utamat?!” – panaszkodott az egyik testvér, aki elakadt a játékban. „Csak piszkálsz!”

Az első kör véget ért. A következő fordulóban a kisebb testvérek is csatlakozni akartak . Hogy mindenkinek helyet biztosítsunk, párokat alkottunk. Az a testvér, aki az előző körben „piszkált”, most annak a párja lett, aki panaszkodott.

Ezúttal remekül együttműködtek, és még nyertek is !

„Figyelj csak” – mondtam annak, aki az első körben panaszkodott. „Először azt mondtad, hogy ő piszkált Téged.”

„Igen, de most az én oldalamon állt” – válaszolta.

„Tévedsz” – mondtam neki. „Korábban sem volt ellened, és most sem volt melletted. Mindkét esetben a saját érdekét érvényesítette . Korábban az ellenfele voltál, ezért ellentétesek voltak az érdekeitek, és úgy érezted, hogy ellened dolgozik. Most viszont, hogy közösek voltak az érdekeitek, azt hitted, érted dolgozik. De valójában most is csak magáért tette, mert nyerni akart…”

Ahogy ezt elmagyaráztam, eszembe jutott egy bölcs mondás, amit egyszer olvastam, és ami tökéletesen összefoglalja mindezt:

„Senki sincs ellened. Mindenki önmagáért van.”

Vagyis, még ha néha úgy is érzed, hogy valaki bántott téged vagy ellened dolgozott, valójában nem a rossz szándék vezette. Csak jót akart magának…