Hallgassátok hát meg ezt a történetet:

A 13 éves lányom, Cháni bár a családban a negyedik gyerek, most, hogy a három bátyja Izraelben tanul, elsőszülötté lett koronázva. És mint legnagyobb lány a családban, úgy érzi, hogy felelősséggel tartozik a kisbabánkért Amikor látta, hogy a kicsi időnként a kiságyban fekszik, máskor a babahintában van és nézelődik, akkor szépen elmagyarázta, hogy vennünk kell neki egy elektromos hintát. Hogy ne unatkozzon. Az az igazság, hogy az első gyereknél vettünk egy ilyet, de az évek során elhasználódott.
Végül meggyőzött… Kinyitottam az internetet, fontolgattam a lehetőségeket. Volt egy, amelyik nagyon tetszett, de – mit lehet tenni – túlságosan drágának tartottam. Még egy órán át kutakodtam a világhálón, egyszer ezt gondoltam, egyszer azt és a végén elhatároztam, hogy… nem. Nem veszünk. A kisbaba csodásan fog fejlődni enélkül is.
Egy órával később hazaért a férjem, Smulik, kezében egy borítékkal. A család egy barátja adott neki egy bizonyos összeget, hogy vegyünk valami hasznosat a kisbabának. Kinyitottam a borítékot – éppen annyi pénz volt benne, amennyibe a kiszemelt hinta került! (Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy egy forinttal több volt, mert a hinta ára 999-re végződött, az összeg pedig kerek volt .) A zsidó lexikonban ezt így nevezik: „hásgáchá prátit” – isteni gondviselés. Az Örökkévaló rendezi az eseményeket  és minden dolog jóra vezet és értünk van. Talán csodálkozni fogtok, de még a legkisebb és legkevésbé fontosnak tűnő dolgokat is érzi és látja !