Otthon játszottam az édes kisbabámmal. 
Különösen mókás pillanatok voltak, miközben óvatosan ugráltattam őt az ágyon. 
Természetesen figyeltem, hogy biztonságban legyen, de ennek ellenére megharapta a nyelvét, és sírni kezdett. 
Annyira rosszul éreztem magam emiatt.
Én csak örömöt akartam szerezni neki, és a végén az ellenkezőjét értem el – fájdalmat okoztam.
Eszembe jutottak az édesanyák. Mi, akik mindig a gyerekeink javát akarjuk. Mindig próbálkozunk és igyekszünk. Odaadjuk minden erőnket, gondolatunkat, időnket, pénzünket, mindazt, amink van (és néha azt is, amink nincs…).
És mindezek után néha mégis hibázunk és bajt okozunk. 
Hála az Örökkévalónak, hogy most nem történt komoly baj.
De ez is csak arra mutat rá, mennyire behatároltak a lehetőségeink, milyen kicsik vagyunk, és mennyire szükségünk van folyamatosan az imákra, hogy jó szándékaink valóban jóvá is váljanak. 
Talán azonban ezek a fájdalmas hibák és a kisebb-nagyobb bukások sem véletlenek. Részei annak az útnak, amelyet Isten gyermekeinek kijelölt a növekedéshez és éretté váláshoz, valamint nekünk, hogy jobban képesek legyünk elviselni gyermekeink hibáit. Hiszen látjuk, hogy mi is hibázunk. Nem igaz?
Különösen mókás pillanatok voltak, miközben óvatosan ugráltattam őt az ágyon. Természetesen figyeltem, hogy biztonságban legyen, de ennek ellenére megharapta a nyelvét, és sírni kezdett. Annyira rosszul éreztem magam emiatt.
Én csak örömöt akartam szerezni neki, és a végén az ellenkezőjét értem el – fájdalmat okoztam. Eszembe jutottak az édesanyák. Mi, akik mindig a gyerekeink javát akarjuk. Mindig próbálkozunk és igyekszünk. Odaadjuk minden erőnket, gondolatunkat, időnket, pénzünket, mindazt, amink van (és néha azt is, amink nincs…).
És mindezek után néha mégis hibázunk és bajt okozunk. Hála az Örökkévalónak, hogy most nem történt komoly baj.
De ez is csak arra mutat rá, mennyire behatároltak a lehetőségeink, milyen kicsik vagyunk, és mennyire szükségünk van folyamatosan az imákra, hogy jó szándékaink valóban jóvá is váljanak. Talán azonban ezek a fájdalmas hibák és a kisebb-nagyobb bukások sem véletlenek. Részei annak az útnak, amelyet Isten gyermekeinek kijelölt a növekedéshez és éretté váláshoz, valamint nekünk, hogy jobban képesek legyünk elviselni gyermekeink hibáit. Hiszen látjuk, hogy mi is hibázunk. Nem igaz?