Május elseje, hosszú hétvége: elutaztunk a Balatonra
. Az autópályán a dugó alapján úgy tűnt, egész Budapest velünk jön… 

Az autósor lassan vánszorgott előre . Végül két óra után csak megérkeztünk.
A három éves kisfiam, Chanoch kiszállt a gyerekülésből
, kinyújtóztatta a tagjait
, és boldogan kijelentette:
„De jó volt ez a kirándulás!”
Annyira édes volt! Számára maga az út jelentette az élményt
. Nem a cél, nem a program – hanem az utazás, a zene
, a beszélgetések
, a kilátás
. Ez töltötte el örömmel
!
És elgondolkodtatott…
Én olyan ember vagyok, aki mindig feladatlistákkal rohangál
: mit kell, mit fontos, mit muszáj megcsinálni . Állandóan várom, mikor húzhatok ki még egy tételt . Néha annyira a célra
koncentrálok, hogy elszalasztom az utat odáig
…
Ha csak egy kicsit megtanulnék úgy tekinteni az útra, mint Chanoch…
Élvezni a folyamatot
, megélni a pillanatokat
, és nem csak a végállomásra figyelnék
…
Akkor talán kétszer is örülhetnék
: egyszer, amikor elértem a célt , és egyszer, amikor még csak úton voltam felé
.
Mert néha – ki tudja? – maga az út az igazi ajándék
.




A három éves kisfiam, Chanoch kiszállt a gyerekülésből


„De jó volt ez a kirándulás!”

Annyira édes volt! Számára maga az út jelentette az élményt





És elgondolkodtatott…

Én olyan ember vagyok, aki mindig feladatlistákkal rohangál



Ha csak egy kicsit megtanulnék úgy tekinteni az útra, mint Chanoch…




Akkor talán kétszer is örülhetnék


Mert néha – ki tudja? – maga az út az igazi ajándék
