Be kell vallanom valamit: nem szeretem a fényképezőgépet. Egyik oldalról sem, se a fényképet készítő, se a fényképen megjelenő ember szerepét nem szeretem. Mindjárt megértitek, miért…
Nem tudom, hogyan, de még amikor a világ legcsodálatosabb dolgait is látom a szemem előtt (igen, nyilván a gyerekeimre gondolok :)) , megnyomom a gombot és valami megmásított dolgot kapok . Illusztrációt. Nincs kapcsolat a lefényképezett emberek és a kép között. Valószínűleg valamiféle tehetség is kell ahhoz, hogy jól állítsuk be a képet. Hiányzik a fotogénség, a szó legszorosabb értelmében…
Egy pillanatig érdemes ezen elgondolkodni. Bár tényleg csak egy képről van szó . Nézzétek, hogyan lehet a valóságot más szögben beállítani a lencséken keresztül, ha nem tartjuk helyesen a fényképezőgépet! Úgy gondolom, hogy ez az életre is igaz. Minden attól függ, hogy hogyan nézzük . Valószínű, hogy egy kis tanulással, egy kevés gyakorlással sikerülhet jobb képeket csinálnom. Megfelelőbb szögből bemutatnom a valóságot . Talán igaz ez az életre is? Mit gondoltok?