A héten a harmadik fiam, Jánki 14. születésnapját ünnepeltük.

És hogy mi ebben a különleges? A családomban legalább kéthavonta egyszer ünneplünk születésnapot, de ez volt Jánki első olyan születésnapja, amit nélküle ünnepeltünk meg. Jobban mondva, vele voltunk lélekben és a telefonon keresztül is, meg videóhívásban is, de nem ugyanannál az asztalnál ültünk. Jánki a szüleim otthonában ünnepelt, Izraelben, mi pedig itthon, Budapesten. A nővérem elkészítette neki a „kedvenc tortáját” és ők Izraeben ünnepeltek, mi pedig Budapesten pizzát sütöttünk, majd körbeültük az ünnepi asztalt. Még egy kis videót is készítettünk neki, amin a család minden tagja jó kívánságokat mond (jobban mondva, az igen tehetséges Cháni lányom készítette). Jánki csodálatosan érezte magát. Nem hagytuk, hogy a távolság rányomja a bélyegét a hangulatra és elrontsa mély meghatottságunkat, melyet az ő ünnepén éreztünk. Egyszer vettem a gyerekeimnek egy könyvet, ami arra tanít, hogy ha valakinek kettétörik a cukorkája, akkor nyert, mert immár két cukorkával rendelkezik! Nem mindig mi határozzuk meg az életkörülményeinket és nem is mindig tűnik úgy, hogy körülmények a javunkat szolgálják. Ám mindig eldönthetjük, hogy egy adott eseményt dupla ünneppé változtatunk-e  .