A Köves rabbi által tartott havrután, kiderült hogy a zsidó humor jellegzetességeinek egyike az önirónia, a zsidók nem félnek rámutatni saját hibáikra sem. Mindezt úgy alkalmazzák, hogy sajátos, általában váratlan ellentmondásokban gazdag, csattanós poénnal zárnak, amely nem túlzásokban bővelkedik, mint a közismert viccek, hanem öniróniában. Akárcsak a Talmud, a zsidó humor is gyakran alkalmazza az egymással ellentétes nézőpontok ütköztetését, vidám hangvétellel. Köves rabbi felidézte azt a keserű történetet, hogy a 20. századi fasiszta időkben Grün náci újságot olvas, mert számára „megnyugtató”, hogy antiszemita vádakkal miképpen sorolják fel a zsidókat érintő olyan abszurditásokat, minthogy világuralomra törnek.

A rabbik többségét „vicces figurának” tartják – emlékeztetett az EMIH vezető rabbija, ami aligha csodálható, hiszen a héber Bibliában is ötvenszer fordul elő a „nevetés” szó. Izsák (Jicchák) jelentése is ez, hiszen már maga a tény is, hogy szüleinek a 100 éves Ábrahámnak és a 89 éves Sárának idős korukban született gyermeke mosolyra adhat okot. Sokan úgy tartják, hogy az Örökkévaló humorérzéke abban is megmutatkozik, hogy Mózes mesterünk sem egy daliás hősként vétette magát észre, hanem, amikor a zsidó nép élére állt, akkor egy 80 éves, dadogó férfiú volt. Számos rabbi humoros történettel kezdi beszédeit, s így ábrázolják a Hegedűs a háztetőn zsidó papját is.

A zsidó humor a vallásfilozófia alaptézise – mondta Köves rabbi. Ironizál a fanatizmussal, a hazugsággal és a képmutatással szemben is, be kívánja mutatni, hogy az igazság előtt nincs akadály. El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a zsidóság történetéből, s nem magából a vallásból ered. Köves rabbi ennek illusztrálására több talmudi idézetet mutatott be. Azt is bizonyította, hogy akár a prüdéria ellenében is szükséges az élet természetes történéseit felidézni, ha megfontolandó tanulsággal képes szolgálni.